Min- Elmosódott két nap.

Az óra csörgésére ébredtem. Álmosan tapogatva hallgattattam el az idegesítő készüléket. Lassan feltápászkodtam,majd a telefonomért nyúltam. 10:25.
- Jézusom !- ugrottam fel hirtelen,mint akit áramütés ért.
- Az esszé !- kaptam a fejemhez. Aztán persze eszembe jutott,hogy ma szombat van,az

elemzést,pedig tegnap előtt beadtam. Teljesen szét voltam csúszva mostanában.
Ismét a telefonomra néztem . 3 üzenet: Danbi,Sehun és Baekhyun neve volt a kijelzőn. Nem volt időm bővebben megnézni az üzeneteket,mert elkezdett rezegni a mobilom. Ma mindenkinek ilyen fontos lettem? Soyun volt az. Elmondta,hogy Mei-vel kitalálták,hogy bulit szerveznek Bi-nek,a hazatérte alkalmából és nem tudnám-e én odacsalni a helyszínre,mivel úgy is találkozom vele. Eléggé gyors tempóban beszélt,de a lényeget azért megértettem. Természetesen igent mondtam. Igazság szerint én is gondolkodtam egy meglepetés bulin Danbinak,de úgy látszik megelőztek.
Ledobtam a telefonomat az ágyra,én pedig hanyatt dőltem mellé. A fejem hirtelen hasogatni kezdett.Mi a fenét csináltam tegnap? Gondolkodjunk csak.
~Kicsit haragudtam magamra,amiért csak úgy faképnél hagytam Sehunt,de eszembe jutott,hogy mostanra már biztos megjött a válasz emailben a pincérnős állásra való jelentkezésemre. Nem akartam,hogy örök életemre az anyámra kelljen támaszkodnom. Az apámról meg inkább ne is beszéljünk. Na meg az esszét is időben meg szerettem volna írni.
Villám tempóban felértem a lakásomhoz,szinte berontottam,ledobtam a cuccaimat,majd leültem a kanapéra,elvettem az asztalról a félbehagyott beadandót és írni kezdtem. Két és fél óra múlva megállapítottam,hogy tökéletesebb már nem is lehetne. Gyorsan magamra kaptam egy vastagabb kabátot és a táskámat,próbáltam nem belegyűrni az elemzést,és már lent is voltam az utcán. Időközben eszembe jutott,hogy nem zártam be a lakást. Most már mindegy. Remélem a szomszédjaim nem mostanában készülnek bűnözőkké válni.
Az egyetemen közölték,hogy nem kellett volna ennyire sietni,holnap is ráértem volna vele. Csodálatos.  Közben beugrott,hogy az emailjeimet is elfelejtettem megnézni. A feledékenységemért Oscar díjat érdemelnék.
Úgy döntöttem hazamegyek. Sehun már biztos próbán van. Mérges voltam magamra,amiért nem használtam ki a szabadidejét és nem maradtam vele.
Hulla fáradtan érkeztem meg. Mivel a pénztárcámat is elfelejtettem eltenni,visszafelé is gyalogolnom kellett,mert nem volt nálam pénz taxira. Úgy,ahogy voltam,utcai ruhában bedőltem az ágyamba ( a cipőt és a kabátot azért levettem) és el is nyomott az álom.~

Jó,oké,ez a tegnap előtti nap. Ez világos. De mi történt pénteken?
Arra emlékszem,hogy reggel írt Sehun,hogy nem tudunk találkozni,mert táncpróbája van. Utána beszéltem telefonon Baekhyun-nal. Úgy volt,hogy megpróbál elszabadulni a próbáról,hogy tudjunk egy kicsit személyesen is beszélni,mert már vagy 1 hete nem találkoztunk normálisan. Persze ez sem jött össze. És aztán ? Aztán megnéztem jött-e emailem. 20 darab olvasatlan üzenetem volt,de persze nem volt közte az az egy,amit vártam. Talán mára már megjön a válasz. Ja,igen kaptam egy sms-t Bi-től,hogy holnap,vagyis ma tudunk találkozni. Azt hiszem valami ilyesmit írtam vissza „ Szuper,akkor mit szólsz a szokásos kávézónkhoz mondjuk délután egykor? puszi, Min.” Utána bementem az egyetemre. Oké,ez még tisztán meg van. Vagy este 8-ig ott voltam. Tanulószobán,de hogy minek azt nem tudom. Talán csak el akartam terelni a gondolataimat. Utána pedig . . .áá meg van! Hazajöttem, kinyitottam az utolsó palack boromat és bánatomban a sárga földig ittam magam. Oké,ne túlozzunk,nem ittam annyit,de ahhoz pont eleget,hogy most itt feküdjek,kissé másnaposan, nuku életkedvvel. Annyira szerencsétlennek éreztem magam. Lassan felültem,majd ismét a mobilomért nyúltam,hogy megnézzem az üzeneteimet. Biével kezdtem : „Ott talizunk. Csak várd a szokásos Danbi-féle késést. Puszi, Bi”. Elmosolyogtam magam. Imádom ezt a csajt,és már nagyon kell,hogy találkozzunk.
Baekhyun következett. „Ma este. Buli. Ott találkozunk csajszi. Remélem azért a vad bulizásban beszélgetni is lesz időnk J „ Tipikus Bacon.
Sehunt hagytam utoljára. Nyeltem egy nagyot ( nem tudom miért), majd megnyitottam az üzenetet: „ Jó reggelt csipkerózsika. Remélem nem haragszol,amiért tegnap nem tudtunk találkozni. Ígérem,ma este bepótoljuk az elmaradásunkat. Tudod,este buli. Szeretlek.”
Üzenetek kipipálva. Majd később visszaírok a srácoknak,de most gyorsan el kell készülnöm,mert,ha így haladok,akkor Danbi késése hozzám képest semmi lesz.
Gyorsan letusoltam,fogat mostam,elviselhetővé varázsoltam nyúzott arcomat,kibattyogtam a konyhába,bevettem egy fájdalomcsillapítót,csináltam magamnak rántottát,visszamasíroztam a hálóba,felkaptam magamra valamit,majd az órára néztem: 11:45. Képzeletben megveregettem a vállamat. Rekord idő alatt kész lettem,és még több mint egy órám volt a találkozóig. Addig megnézem az emailjaimet. Semmi. Nem hiszem el,hogy nem képesek visszaírni. Minél hamarabb szükségem van egy normális munkára. Eddig ez az állás tűnt a legjobbnak. Közel volt,és amúgy is szerettem azt a helyet. Remélem,hogy csak azért nem írtak még,mert szombat van és ma nem dolgoznak.
Még mindig volt egy órám,ezért úgy döntöttem,hogy felhívom Sehunt. Nem vette fel. Biztos próbán van. Vagy csak egyszerűen nem hallotta,mert . . .mert hangosan hallgatja otthon a zenét. Nem tudom ezt honnan szedtem,de jó volt ezzel nyugtatni magamat.
Talán  Bacon meghallja,ha hívom. Igazam lett.
- Jó napot, FBI.- hallottam meg Baekhyun kissé eltorzított hangját.
- Nagyon vicces vagy. Rá érsz most? Úgy értem beszélni. Telefonon.- tagoltam. A fejem még mindig fájt.
- Mindig rád érek. Mi a helyzet? Tudom,régen beszéltünk,bocsánat.
- Ugyan,nem kell mentegetőznöd..Hogy mi a helyzet? Nem sok jó. Ajj, Bacon,ezt mégsem tudom telefonon elmondani. Este próbáljunk meg beszélni,jó?- a hangom kissé szomorúnak tűnhetett,mert Baekhyun nagyot sóhajtott.
- Anyukád? Várj,igazad van ,ez nem telefon téma. Este mindenképpen szakítunk arra időt,hogy elmondd. Figyelj,most mennem kell,mert a srácok hívnak. Akkor a bulin találkozunk. Fel a fejjel Minnie. ( Mindig így hívott.) Jó legyél.
- oké. Te is. Szia.- köszöntem el én is.
Úgy döntöttem elindulok. Az oda út negyed óra busszal. Még van 20 percem. Nem kell különösebben sietnem,mert Bi minimum 10 percet késni fog. Addig beugrom Mei-hez,hogy egyeztessünk a bulival kapcsolatban. Remélem nem fogok összefutni a drága jó anyámmal . . .Összeszedtem a holmimat,kétszer ellenőriztem,hogy elraktam-e a tárcám  és az igazolványom,na meg a nálam van-e a kulcs,majd kiléptem a bejárati ajtón. Nagyon reméltem,hogy a mai nap ( és este) végre jól fog alakulni.