Seo Young - Túl sok minden egy napra

Szóval csak én értettem félre az egészet. Hát ez nagyon kínos. - vakarta meg a halántékát Luhan.
- Haha semmi baj. Lehet , hogy én is félre értettem volna helyedben ,szóval ne érezd magad kínosan. – tette a vállára a kezét Kai.
- Viszont pontosan hány embernek mondtad azt ,hogy mi jártunk régen? – szólaltam meg. Luhan hírtelen nagyon érdekesnek találta az asztal sarkát,mert ujjával kocogtatni kezdte.
- Luhan! Kinek mondtad azt? – tette karba a kezét régen nem látott barátom.
- Csak Bi-nek említettem meg. Meg talán Krisnek,de tényleg csak kicsúszott a számon. De nyugi, el fogom nekik mondani,hogy tévedtem! – emelte védekezően maga elé a kezét.
- Rendben van. Amúgy nem megyünk oda a többiekhez? Meghívlak valamire. –mosolygott rám Kai és felhúzott a székről. Luhan is felállt, de ő kicsit lemaradva követett minket. Mikor odaértünk a bárpulthoz kíváncsi pillantások szegeződtek ránk. Eléggé kínos volt.
- Nyugi. Majd Luhan megmagyarázza a helyzetet! – súgta a fülembe Kai és kihúzott nekem egy széket a pultnál. Mikor leültem a csapos már oda is jött,hogy megkérdezze mit kérek. Kai rendelt helyettem. Oldalra fordultam és láttam,hogy Luhan egyesével oda megy mindenkihez és nagyon magyaráz nekik valamit. Közben néha hüvelyk ujját felmutatva rám mosolygott.  Elég egyértelmű volt a „küldetése”.
- Szóval ti ketten régen tényleg…jártatok? – ült le mellém hírtelen Chanyeol.
- Hogy mi? Neem,az csak egy félreértés volt. – hadartam.
- Tényleg? Pedig nekem nagyon úgy tűnt ,hogy van köztetek valami. –vakarta meg a halántékát.
- Mondj már valamit! – könyököltem oldalba Kait.
- Őőő nincs köztünk semmi. Illetve van..nagyon jó barátság. - vigyorgott. Chanyeol bólinott, egy amolyan „ennyivel nem győztetek meg” bólintás volt. Közben a csapos elénk rakta a rendelt italokat. Én befordultam a pult felé és a poharat tologatva az asztalon néztem magam elé.
- Háát akkor hagylak titeket beszélgetni. Szerintem még látjuk egymást Seo! – mosolygott Chanyeol,majd visszasétált az asztalához.
- Nyugi Seongy! Inkább idd meg amit rendeltem. Jól fog esni. –tette a vállamra a kezét a mellettem ülő. Én csak rá mosolyogtam,majd egyszerre lehörpintettem a poharamban lévő valamit. Nagyon erős volt. Alig bírtam ki köhögés nélkül. Kai elmosolyogta magát, majd eltűntette a sajátját is.
- Amúúgy neked van valaki a láthatáron? – szólaltam meg hírtelen.
- Őőő mondjuk inkább úgy,hogy alakul. De most ne beszéljünk ilyenekről. – kezdte el lökdösni a poharát. Nagyon terelte a témát. Eldöntöttem,hogy most ráhagyom,de később ki fogom faggatni.
- Jól van. Akkor viszont rendelj még egy ilyet. – mutattam az üres poharamra.

Kb. egy óra múlva a fele társaság elment. Mindenki nagyon fáradt volt. Csak Kai és Luhan maradtak. Sunhee már jóval hamarabb lelépett, minthogy én észrevettem volna. Nem voltam éppen boldog, mert fogalmam sem volt,hogy hány órába telik,mire innen haza jutok. Kai kifizette ,amiket rendeltünk ,majd Lulu-val  kikísértek az ajtóig.
- Biztosan haza találsz egyedül? – kérdezte Luhan aggódva.
- Persze, én …- kezdtem ,de Kai félbeszakított.
- Vaagy esetleg Luhan elkísérhetne. Már amúgy is késő van. Ne járkálj ilyenkor egyedül Seongy. – nézett rám. Annyira átlátszó volt a szándéka. Mindig is szerette magára vállalni a kerítő szerepét.
- Nem hiszem ,hogy ez…
- Persze,nem gond. Mehetünk. –pattant mellém Luhan kicsit talán túl vidáman. Kai elégedetten rám mosolygott.
- Akkor induljatok,mielőtt lekésitek az utolsó buszt. Holnap beszélünk Seo! – ölelt át Kkamjog.
- Te semmit sem változtál! –suttogtam.
- Tudod,hogy imádsz! – kacsintott,majd miután Luhantól is elköszönt elindult a sarok irányába.

Luhannal tényleg sokkal gyorsabban haza jutottam,mint egyedül képes lettem volna. Arról nem is beszélve,hogy egész úton beszélgettünk. Nagyon sok mindenről. Érdekes srác volt , és be kellett vallanom, hogy tényleg tetszik. Mikor megérkeztünk Luhan csak 3-szor kérdezte meg,hogy biztos fel tudok-e menni a lépcsőn egyedül,mert kicsit sikerült a kelleténél többet innom,de nem éreztem magam részegnek. Csak egy kicsit spicces voltam,fogalmazzunk így. Végül nagy nehezen meggyőztem arról,hogy nem fogok orra esni a saját lábamban. Mielőtt elköszöntünk egymástól még telefonszámot cseréltünk. Kész bűvész mutatvány volt bepötyögni a számom a telefonjába,mivel minden betűből többet láttam. Végül összehoztam valahogy. Mikor felértem a lakásba a nővérem már aludt. Lábujjhegyen lopakodtam el a szobámig, majd ledőltem az ágyra. Nagyon sok mindent kellett átgondolnom.



 -    Most miért vagy ilyen elutasító? Ez csak egy ötlet volt.- emelte égnek a kezét Kai.
- Jólvan , jólvan bocsánat. Tudom,hogy te csak segíteni akarsz,de nem lehetek manga rajzoló csak azért, mert általánosban 5-ös voltam rajzból. Azért ahhoz egy kicsit több kell- dőltem le az ágyamra. Kai is így tett. Csak feküdtünk egymás mellett a plafont bámulva.
- Lassan mennem kell. –suttogta.
- Oké. Menj csak nyugodtan. Én folytatom a keresést. – ültem fel.
- Biztos nem akarod, hogy valahogy beszervezzelek az SM-hez? Lehet van valami betöltetlen állás,ami csak rád vár.
- Ezt már egyszer megbeszéltük. És különben sem hiszem,hogy van olyan szabad állás az SM-nél amire alkalmas lennek. Hacsak nem wc pucoló.
- Az is egy lehetőség. Majd kötök kendőt a fejedre.- nevetett a mellettem fekvő. Én csak hasba vágtam,mire kicsit összegörnyedt, de folytatta a mosolygást.
- Jólvan. Komolyra fordítva a szót tényleg szeretnék segíteni , úgyhogy rákérdezek. Veszteni valód úgy sincs. – ült fel az ágyon.
- Jó. Kérdezz rá ,de akkor sem hiszem,hogy ez…
- Jaaajj már ennyi az idő! Rohannom kell táncpróbára! Majd estefele hívlak. Szeretleek Seongy! – puszilta meg a fejem és az ajtó felé indult. Mindig is szerette terelni a témát.
- Sztriptíz táncos se lennél?- nézett vissza az ajtóból.
- Kai! – vágtam hozzá egy párnát.
- Nyugi csak egy ötlet volt! – nevetett.
- Annyira hülye vagy Kkamjong. –forgattam a fejem.

Miután Kai elment kisétáltam a konyhába. Sunhee éppen akkor lépett be az ajtón a kezében szatyrokkal.
- Segíts gyorsan! Alig bírtam felcipelni ezeket. –nyomta a kezembe az egyik megrakott szatyrot.
- Húú te aztán bevásároltál! – kezdtem el kipakolni a tartalmát az asztalra.
- Háát most már ketten lakunk itt, úgyhogy két embernek kell vásárolni.- mondta,miközben kinyitotta a hűtő ajtaját.
- Sunhee , ígérem, hogy minél hamarabb találok munkát és akkor már lesz pénzem saját albérletre. Tudom ,hogy te is éppen, hogy kijössz a fizetésedből és nem akarok még én is útban lenni neked.
- Ne hülyéskedj már Seo! A húgom vagy, természetes ,hogy befogadlak. És addig maradsz ameddig akarsz. Viszont a munka keresést támogatom. Kai talált már valami jót?
- Háát nem igazán. Nagyon aranyos, ahogy segíteni próbál ,de nem veszi tudomásul,hogy nem vagyok alkalmas minden egyes létező állásra. – sóhajtottam.
- Most miért? Szerintem amíg ki nem próbálod nem fogod megtudni. – kacsintott rám nővérem,a kezében egy nutellával.
- Ebben igazad van ,de nem mehetek el titkárnőnek a nagykövetségre csak azért, mert szépen tudok mosolyogni. –feleltem. Sunhee elnevette magát.
- Az azért tényleg kicsit erős kezdés lenne. Viszont pultosnak szinte bárhol elmehetsz. Szerintem biztos keresnek pincérnőket Seoulban. És nem is vagy csúnya,úgyhogy ott aztán mosolyoghatsz egy kis borravalóért. – mondta ,miközben bekapcsolta a rádiót.
- Haha ,jól van. Majd körbe nézek a városban. – dőltem hátra.
- Ééés mi a helyzet a szöszivel? – huppant le a mellettem levő székre Sunhee.
- Mi lenne? Gondolom próbán van,mint Kai. – kezdtem el gyűrögetni a terítőt. A mellettem ülő karba tette a kezeit.
- Meg adtad neki a számod tegnap,nem?
- Igen, de még nem hívott,úgyhogy nem hiszem, hogy…-kezdtem ,de a telefonom csörgése félbeszakított. Kivettem a zsebemből és tágra nyílt a szemem a kijelzőn lévő név láttán. Sunhee felé mutattam a mobilt.
- Na látod! Mondtam én ,hogy találkozni akar! Vedd már fel! – csapott az asztalra.
- És mi van,ha nem engem akart hívni,csak félre nyomta?
- Ne szerencsétlenkedj már! Akkor rég kinyomta volna. Vedd fel most!
- Oké oké! – emeltem a fülemhez a telefont.
- Halló ? – szóltam bele.
- Seo? Luhan vagyok. – hallottam meg a vidám hangot a vonal túlsó feléről.
- Igen ,tudom . Ki írta a számod.- nevettem.
- Óóó tényleg. Rosszkor hívlak?
- Nem , mondjad nyugodtan.
- Igazából csak meg akartam kérdezni, hogy rá érsz-e este fele. Ha szeretnéd segíthetek munkát keresni. De nem kötelező!! Elmehetünk akár moziba is. Vagy sétálni. Vaaaagy…. de csak ha nincs más programod és van kedved! – hadarta. A szívem gyorsabban kezdett dobogni. Próbáltam nyugodt maradni.
- Őő persze, rá érek. A séta jól hangzik,de azt kombinálhatjuk a munka kereséssel. – nevettem.
- Haha rendben van. Nem igazán tudom ,hogy mikor végzek ,de 9-kor mindenképp felhívlak majd,oké?
- Oké.
- Akkor találkozunk este Seo! – mondta vidáman.
- Oké. Szia Luhan! – emeltem el a fülemtől a készüléket.
 - Most mondd,hogy nem mondtam meg előre. –nyújtózott ki a széken Sunhee. Én csak rámosolyogtam és visszacsúsztattam a mobilt a zsebembe.