Jun két napig totál hulla volt, szinte csak aludt, enni semmit nem evett, inni is csak épp, hogy ivott. Szörnyű volt így látni. Igaz, hogy régen sokat volt beteg, de most nagy, akkor amikor utoljára ilyen durván beteg volt, úgy 10 éves lehetet, most 17.
Munka után rohantam haza, de tegnap valaki megállított. Az egyik munkatársam, Seokjin randit akart kérni. Ott pirult előttem. Persze Én azt mondtam meggondolom, holnap pedig adok választ, csak juttassa eszembe, mert most sok minden van rajtam, meg az öcsém beteg, elfelejteném megkeresni. Hulla fáradtan másztam haza, és alig hittem a szememnek. Életem férfiai, főztek nekem. Nekem! Most Én voltam aki elé lerakták a kaját, és csak pislogtam amikor Kai azt mondta, Jun volt aki olvasta a receptet a könyvből. Ők pedig mindent úgy csináltak.
-Köszönöm szíveim. - mosolyogva néztem rájuk. Arra számítottam, hogy valami nagyon pocsék ize lesz a kajának, de be kell valjam, fantasztikus volt.
-Na? Milyen? - kérdezte Xiumin.
-Nem véletlenül egy étteremből van a kaja? Mert kizárt, hogy nulla tudással, egy könyv segítségével, ilyen 5 csillagos kaját kreáljatok. - mondtam tök nyugodtan.
-Na persze! Megégettem az ujjam. - dúgta az orrom alá Jongin a fájó testrészét.
-Jaj Te szegény! - kuncogtam, és eltoltam a kezét.
-Puszit nem adol rá? - nézet rám. -Nem Én! - ráztam meg a fejem. -Mire az neked? - néztem rá.
-Talán mert hadi sérült lettem? Miattad! - lebegtette előttem az ujját.
-Nesze neked gyógypuszi. - kaptam el a kezét és a számhoz emelve egy puszit adtam rá. Meglehetősen meglepődött, mert vagy 5 percig meredt a kezére. Miután Kai volt szíves visszatérni vegetatív állapotából, csináltak teát, és azzal vonultunk a nappaliba. Kényelmesen elterültem Xiumin ölében, mármint csak a fejem volt ott, a lábamnál pedig Jun volt, velünk szembe Kai foglalt helyet.
-Asszem felhagyok az óvónő szereppel és sztriptiz táncos leszek. - nyögtem be, csak úgy mellékesen. Xiumin felröhögött, Kai majd belefulladt a teájába, Jun, teljesen nyugodtan ignorálta iménti bejelentésem. Vannak ilyen hülye tikkjeim.
-Azért nehogy megfulladj már. - néztem Kaira.
-Ezt mond a fejemben lévő kép kockáknak. - mondta, teljesen nyugodtan.
-Perverz. - morogtam, és oldalra fordultam.
Xiumin a hajammal kezdet játszani, annyira szeretem, amikor ezt teszi. Megnyugtató.
-Ma elhívott az egyik tanár randira. - mondtam. Kai megint majd megfulladt. -Te, hallod? Inkább hagyj fel az ivással, még a végén egy emberrel kevesebb lesz az Exo. Aztán meg rám fogják kenni az egészet.
-Jó... - krákogott.
-És? Elmész a randira? - kérdezte Xiumin.
-El kellene. Már rég randiztam, jót tenne a kikapcsolódás. - mondtam.
-Velünk nem kapcsolódsz ki? - kérdezte Jun.
-De szívem. Ki, csak kell azért más társaság is, meg már lassan kéne egy normális kapcsolat. - mondtam szemeim becsúkva. Ekkor hallottam ahogy becsapódik a bejárati ajtó. Kai elment.
-Ezt most miért csinálta? - néztem fel Xiuminra.
-Pont ma akart randira hívni. Itt rágtuk a fülét egész nap, hogy vacsi után ketesben hagyunk titeket, és Ő végre elhív. - mondta Jun.
-Óh. Nem tudtam. - mondtam szomorúan.
Mivel vasárnap csak azért megyünk be, hogy az igazgató beszámolóját meghallgassuk, és leadjuk a heti tanterveket -hála az égnek, nekem nem kell ezzel foglalkoznom-, meg a munkanapok beosztását megkapjuk, mert nem minden nap dolgozom. Jin meghívását visszautasítottam, azzal az ürüggyel, hogy Jun még mindig nagyon beteg, de sajnálom, hogy nem tudtam elmenni Danbi meccsére. Pedig jó lett volna. Rég láttam már játszani. Hazakocsikáztam, megnéztem öcsit, tényleg volt még láza. Tizenegy után pár perccel -számításaim szerint a meccs után jóval később-, valaki nagyon beszeretett volna jönni, de valahogy túl hangos volt. Kai, kicsit ittas állapotban jött el. Meg is lepődtem.
-Hát Te? - szólaltam meg álmosan.
-Nem randin kéne lenned? - vette le a cipőjét.
-Lemondtam, Jun még.. - naná, hogy nem tudtam befejezni. Alkohol ízű ajkai az enyémre tapadtak. Idegesen toltam el, pedig annyira vágytam rá. -Menj aludni, ha már eddig eljöttél. - fordultam meg, és a konyhába.
-Nem. Várj! - fogott meg a derekamnál fogva.
-Kai, ittál! Menj aludni. Tudod, hol a vendég szoba. - fordultam meg, hogy vele szemben álljak.
-De csak ha holnap eljössz velem randizni. - mondta a szemeimbe nézve.
-Kai... - leheltem ajkaira.
-Ugye eljössz? - orrával megcirógatta az arcom. Csábítás felső fokon.
-Ezt holnap beszéljük meg. Rendben? Holnap dolgozom, fáradt vagyok. - toltam el picit.
-Rendben. - bólintott. Elengedte, aztán elment a fürdőbe, Én pedig a konyhába mentem. Azt hittem Ő is bejön, de jó pár perc elteltével se jött ki, benéztem a fürdőbe, de ott csak a ruhája volt, ezért benéztem a szobámba. Egy fehér atléta volt rajta, és egy boxer, abban feküdt az ágyamban. Felsóhajtottam, lekapcsoltam a lápákat és Én is bebújtam az ágyba. Mocorogva fordult oldalra így be tudtam takarni.
Reggel pedig Xiumin hívott, azt hittem ott helyben kapok szívrohamot.
Úr Isten. Most segíts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése