YeMin - A múlttól a jelenig...

Ez a bejegyzésem kicsit már lesz, mint az eddigiek…
 Ez most nem a minden napjaimról, nem a jelenemről és nem is a jövőmről fog szólni, hanem a múltamról… arról, hogy mi jutatott oda ahol most tartok és miként ismertem meg azt a fiút, akivel elképzelem a jövőmet...
Nos, hol is kezdhetném… Egy csendes kisvárosból származom, egy látszólag tökéletes családból tökéletes élettel… Csak, hogy az én kis tökéletes családom korántsem olyan, mint amilyennek látszik… Pénzes család, hatalmas ház, bejárónő, állatok… mire vágyhat még egy gyerek? Ja igen.. Szeretetre és gondoskodásra. Na ez az, ami hiányzott az én kis családomból.. anyámat szinte sosem láttam, mert dolgozott és ha haza is jött csak kirakott az asztalomra egy kis pénzt és ment tovább.. apám pedig… hát róla elég annyit tudni, hogy folyton mogorva, csak a pénze érdekli és még csak a nevemet sem volt képes megjegyezni… Az egyetlen jó dolog a gyerekkoromban…az én kedves kis szomszédaim. Igen most Kris-ről és Mei-ről van szó. Kris a legjobb barátom mióta az eszemet tudom.. mindig segített, megnevettetett, megvédett és mindent megtett, hogy szebbé varázsolja az életemet..(és ez a mai napig így van.)

Mindez így ment egészen a 16. szülinapomig… Kris korán reggel besunnyogott szobámba felébresztett meg várta, míg összeszedem magam és kezemnél fogva áthúzott hozzájuk. Bementünk a nappalijukba és ott állt Mei és szüleik az asztalnál előttük egy torta amit ők készítettek. Énekeltek nekem Kris-től kaptam egy bestfriends-es nyakláncot (amit azóta is hordok) és velük töltöttem az egész napot. Akkor még úgy gondoltam rá, hogy az éltem legszebb napja… Egészen, míg haza nem értem.. Az ajtóban 2 bőrönd fogadott és szüleim. Anyám mogorva arca semmi jóval nem kecsegtetett… megköszörülte torkát és megszólalt.
- Min 16 éves vagy.. Elég idős ahhoz, hogy egyedül élj… Eddig velünk élhettél, mert ez a kötelességünk volt, de most már nem az. Összepakoltuk a dolgaidat a bőrönd elejében találsz egy kis pénzt. –itt telt be a pohár…kétségbe estem és dühös voltam. Felnyitottam a bőröndöt ki vettem belőle a borítékot amibe a pénz volt és hozzájuk vágtam… - Nem  kell a mocskos pénzetek… Boldogulok anélkül is…-ezzel megfordultam és kiléptem az ajtón… még halkan hallottam apám hangját ’hálátlan kölyök’…
Az ajtó bezáródott én pedig az út közepén zokogva estem össze mert nem tudtam mihez kezdhetnék…

Nem tudom, hogy meddig zokoghattam de két kéz ragadott meg hónom alatt és vont magához ölelésbe.
-Shhh. YeMin semmi baj. Minden rendben lesz.-simogatta hátamat Kris ezzel is próbálva nyugtatni engem. Felhúzott teljesen a földről és egyik kezével engem karolt át másikkal pedig bőröndömet húzta maga után úgy sétáltunk el házukig...



Egy hónap elteltével tényleg kezdett úgy kinézni, hogy minden rendbe jön. Megrendelésre festettem és az addig készült képeim nagyját is eladtam ez idő alatt pedig Kriséknél laktam.

Folytattam a festést albérletbe költöztem és mire betöltöttem a 18-at már sikeres és keresett művésznek számítottam így vehettem magamnak egy házat ahol saját műtermem és tökéletes életem lehet.

Időközben Kris csatlakozott egy bandába én pedig büszkébb voltam rá mint valaha… Épp a debütálásuk előtti napon hagyott nekem egy üzenetet. 
'Gyere 8-ra a szokásos helyünkre és öltözz fel csinosan'
Nem tudtam mire vélni az üzenetet de megtettem amit mondott.. Felöltöztem, kivasaltam a hajam, felraktam egy kis sminket és elindultam...


Időben oda értem de furcsa volt mert Kris nem szokott késni... Leültem egy padra, hogy majd ott megvárom.

-Szia. Te vagy YeMin? -állt meg egy mosolygós fiú előttem.
-Igen.- bólintottam - Ismerlek?
-Szebb vagy mint ahogy azt Kris mesélte.-mosolygott rám
-Áhh szóval az ő keze van a dologban. Tudtam, hogy valami nem stimmel.-mosolyogtam vissza rá.
-Tao vagyok.-nyújtott kezet én pedig örömmel fogadtam.-YeMin- mosolyogtam rá vissza.
-Nos ha már így alakult sétálunk egyet?-kérdeztem.
-Ezer örömmel.

Az este remek volt. Úgy éreztem mintha már régóta ismerném őt nem pedig alig pár órája. Beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Aznap este már biztos voltam benne, hogy ő az és a csodálatos mosolya ami hiányzott az életemből. Újabb randit beszéltünk meg. Azon is egy újabbat és még egyet... egészen addig ahol ma tartunk. Bátran kijelenthetem ő az akivel elképzelem a jövőmet.